2014. február 9., vasárnap

Önkielégítés és a körülmetéltség

Ezt a cikket blogtársunk szerzője, Mikka Makka töltötte fel a saját blogjára:

Önkielégítés - a változatosság gyönyörködtet

Ebben a bejegyzésben ismét az önkielégítést szeretném elemezni - körülmetélve és “alapállapotban”. Mivel mindkét oldalt elég időm volt megtapasztalni, így remélem, hogy élményeim okulásul szolgálhatnak az ifjú, nagy kísérletező kedvű generációnak.

***
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a magyar fiatalok többsége a “hagyományos” módszerrel kezdi, azaz, a makkon a fitymát fel-le húzogatva jut először kielégüléshez. Nem volt ez másképpen esetemben sem. A barátokkal folytatott (rendkívül emelkedett hangvételű) beszélgetéseket követően kezdtem el kísérletezni, és a gyors felfutást követő intenzív orgazmus jó ideig, egészen a középiskolai évek kezdetéig minden igényemet kielégítette.

***
A középiskola elején sok csinos, vonzó lánnyal hozott össze jó sorsom. A fantáziám szárnyalt, és elég volt egyikre vagy másikra gondolnom, hogy elszabaduljanak a hormonok: sokszor pár pillanat alatt pattanásig feszült a húr. Ekkoriban kezdtem azon gondolkodni, hogy nem biztos, hogy a leggyorsabb kielégülés a legjobb. Tudatosan próbáltam tehát nyújtani az időt, amit önkielégítéssel tölthetek. A kezdeti perceket az orgazmusig sikerült negyed órára vagy akár húsz percre is feltornázni... és ameddig más és más lányra gondoltam az élvezet közben, kialakult bennem a változatosság iránti igény, amihez természetesen a technikát is finomítani, módosítani kellett. Ekkoriban az vált szokásommá, hogy a fitymát végig a makkon tartva, nagyon finom mozdulatokkal izgattam magam, pusztán az utolsó húzás volt teljes (amely során a makk teljesen fedetlenné vált), és ez volt az a mozdulat, amely végül az elélvezést elindította. Az elélvezés közben a fitymát szorosan hátrahúzva tartottam. Az élményhez hozzáadott, hogy a fityma alatt nedves makk egy csapásra teljes felületén érintkezett a hűvösebb levegővel. Ritkábban megpróbálkoztam azzal is, hogy a fitymát egyáltalán nem húztam hátra (elélvezéskor sem), de ez nem nyújtott olyan átható gyönyört, és ezért meghagytam a különleges alkalmakra. Megmaradt ugyanakkor - bár szintén csökkenő számban - repertoáromban a hagyományos húzogatós technika.

***
A középiskolai évek közepe táján akadt kezembe Alex Comfort A szex öröme című munkája. Ez adott komolyabb lökést ahhoz, hogy megpróbáljam a fitymámat állandóan hátrahúzva tartani. Bár a szerző és felesége nem titkoltan körülmetélés ellenesek voltak, de maguk is tanácsolták, hogy a makk túlzott érzékenységének enyhítésére ajánlatos a fitymát hátrahúzva tartani, és később esetleg állandósítani ezt az állapotot. Bár nem hiszem, hogy a makkom valaha is túlságosan érzékeny lett volna, mégis felkeltette az érdeklődésemet ez az olvasmány. Eloszlatta az aggályaimat a hátrahúzott fityma makk mögötti megszorulásával kapcsolatban is, rájöttem, hogy nincs relatív szűkületem, így szabadon kísérletezhetek.
Ezt úgy kezdtem, hogy önkielégítés után a fitymát nem húztam vissza a makkra, hanem úgy hagytam, ameddig magától is úgy maradt. Éjszaka többször ébredtem úgy, hogy a makkom részben vagy teljesen fedetlen, ez összefüggött a spontán éjszakai merevedésekkel is. Először furcsa, de alapvetően kellemes érzés volt, így arra ösztönzött, hogy rendszeresen próbálkozzak a dologgal. Mivel a fitymámat az önkielégítés során csak az utolsó húzás során használtam, az nem tágult ki nagyon, így a hátrahúzva tartás elég jól ment, akár órákig is úgy maradt mindenféle igazítás nélkül. A középiskola végére nagyjából a nap felében volt hátrahúzva a fitymám. Eleinte pár óra után enyhén kellemetlenné vált, de ez sosem volt olyan mértékű, hogy eltántorított volna a szándékomtól. Sőt. Érdekes módon önkielégítési szokásaim nagyjából változatlan formában maradtak meg, a legtöbb esetben a makkot befedve tartva maszturbáltam.

***
Egészen sokáig (talán addig, ameddig az Interneten nem kezdtem el utánaolvasni a dolgoknak) azt hittem, hogy a hátrahúzás egyéni és különc dolog. Nem gondoltam volna, hogy sokak próbálkoznak vele, sőt, van ahol a tradíció része. Mindenesetre én tovább csináltam, és közben változtattam is néhány dolgon. Az egyik ilyen változtatás magát a technikát érintette. A kollégiumban szinte a csapból is pornó folyt, jó részükben a színészek körül voltak metélve. Az ő technikájukat ellesve egyre gyakrabban kezdtem azzal a maszturbálást, hogy a fitymát teljesen hátrahúztam, és aztán végig úgy is hagytam. Az ingerlés így a hátrahúzott fityma belső részére, illetve a makk peremére koncentrált.
Ez a változtatás két következménnyel járt. Az egyik, hogy így már semmi sem indokolta a fityma meglétét, hiszen mind normál állapotban, mind önkielégítés közben igyekeztem a makk pereme mögött tartani. A másik, hogy maga a hátrahúzás is könnyebben ment, hiszen a fityma a hímvessző szárán volt, ami kisebb átmérőjű a makknál. Így összességében lazább állapotban volt, és szép lassan veszített az átmérőjéből.
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor öngerjesztővé vált a folyamat. További egy-két év alatt a fitymám már alapból körülbelül csak a felét fedte a makknak. Azt sosem sikerült elérnem, hogy ne maradjon elöl egyáltalán (ez egyéni alkat kérdése is). Az viszont előfordult, hogy napokig nem kellett megigazítani.

***
A körülmetélés után - bár a helyzet alapvetően új volt - sok változás mégsem történt. Magas körülmetélést kértem, tehát a belső fityma nagy része megmaradt. Így az az ingerlési módszer, amely a belső fityma felületére és a makk peremére koncentrált, továbbra is változatlanul működött, és nagyjából két évig nem is nagyon vágytam másra.

Azonban az új helyzet mégis további kísérletezésre sarkallt, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Jelenleg a következő módszereket gyakorlom:
  • A belső fityma és a makk peremének az ingerlése, nagyjából az esetek egy harmadában.
  • A makk felületének a masszírozása síkosítás nélkül, szintén nagyjából az esetek egy harmadában.
  • Önkielégítés a teljes pénisz (szár + makk) ingerlésével síkosítással, nagyjából az esetek egy negyedében.
  • A fennmaradó kevesebb, mint 10%-ban pedig a megmaradó fityma makk peremén történő fel-le húzogatása (a régi idők emlékére, csak nem nagyon feszes körülmetélés esetén kivitelezhető).

A dolog tanulsága talán annyi (amit magam sem hittem volna korábban), hogy a körülmetélés nemhogy rosszat tett volna az önkielégítési gyakorlatomnak, nemhogy szűkítette volna a lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: kreativitásra, kísérletezésre késztetett. Végső soron jobban megismerhettem a saját testemet, és sok-sok újszerű élménnyel gazdagodhattam, olyanokkal, amelyeket körülmetéletlenül talán sohasem fedeztem volna fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése