2014. február 13., csütörtök

Körülmetélés a szamburuknál

A szamburuk alkotják Kenya egyik népcsoportját a körülbelül negyvenötből. A szamburuk populációja mintegy 120 ezer lelket számlál. Kenya-szerte elterjedt elnevezésük a „fehér kecskék népe”, de magukat is gyakran hívják „fehér kecskéknek”. Hagyományosan állattartó nomád nép, akik manapság a félnomád, illetve a letelepedett életformát is követhetik. Jelenlegi nagyobb településeik, ahol természetesen más népcsoportokkal élnek együtt, Isiolo és Maralal, kisebb települések, ahol a lakosság csaknem egésze szamburu származású, pedig Archer’s Post, Samburu National Reserve, Wamba, Suguta Marmar, Poro, South Horr, Baragoi, Moridjo.
A mai napig is vitatott, hogy a szamburuk a nilo-hamita népek közé tartoznak-e, akik a későbbi keresztházasságok következtében kusita vonásokat szereztek, vagy eredendően kusita származásúak, akik a vándorlások során felvettek egy nílusi nyelvet. Sokan hívják őket északi maszaiknak, amely elnevezésüket a szokásaiknak, viseletüknek és anyanyelvüknek köszönhetik. A szamburu nyelv, a lokop, a nyelvek „maa” családjába tartozik. Nílusi mivolta miatt szerkezetében és szókincsének háromnegyedében megegyezik a nyelvcsaládjába tartozó maszai nyelvvel. Kiejtésükben észlelhetünk némi különbséget, a szamburu nyelv gyorsabb, és a magánhangzókat kevésbé ejtik. Éppen ezért egy szamburu könnyebben megérti maszai társát, mint fordítva. Földrajzilag a két népcsoport jelenleg távol él egymástól; a szamburuk Kenya középső, illetve északi területein alkotnak településeket, a maszaik jelenlegi élőhelye Dél-Kenya, Észak-Tanzánia. Egyes feltételezések szerint mindkét népcsoport a mai Szudán területéről vándorolt dél felé, de elágaztak egymástól. A maszai ember a Nagy Hasadékvölgy lakója, amely völgy egész Kelet-Afrikát kettészeli, tehát egykoron a maszai ember is a szamburuk mai élőhelyén lakott, onnan vonult délebbre.
A szamburuk mai szomszédai a kusita származású rendillék, a boránák, a gabbrák, a szomálik, továbbá a nilo-hamita származású turkanák. A szamburuk generációk óta keverednek a főleg muzulmán vallású rendillékkel, akiktől megannyi kulturális és vallási szokást is átvettek. Továbbá a turkanákkal szorosan egymás mellett, a Turkana-tó szigetén élő, egyedi szokásokkal bíró, bantu származású el molo etnikum is felvette a szamburu nyelvet némi kiejtési különbséggel, miután az a nagyobb földrajzi távolság ellenére elfedte az el molók eredeti anyanyelvét, a rielét.

Átmeneti (szerk.: beavatási) rítusok
Az átmeneti rítus pecsét, amely az egyén életének az állomásait jelöli meg. Az átmeneti rítusokat a mai napig is megfigyelhetjük a természet közeli népek és a városi emberek körében egyaránt. Az élet számos rítusra van osztva, ilyenek a fogamzás, a születés, a pubertás, beavatás, átlépés a felnőttkorba, esküvő, gyermek születése, halál. Mindegyik átmeneti rítusnál egy meghatározott ceremónia zajlik, hisz ez az élet fordulópontja. Az átmeneti rítus erősíti a közösség összetartozását, védelmet nyújt az egyénnek a közösségben, alkalom az egyén és a közösség áldására, értéket és felelősséget tanít a közösség embereinek, megújhodást hoz, helyreigazítja és megünnepli az életet.
A születést követően az első és legjelentősebb átmeneti rítus a beavatási szertartás, amely egyet jelent a fiúk körülmetélésével. Régebben a 13-15 éves fiúk estek át a beavatáson, ma ez akár 25 éves korukig is eltolódhat. Az öregek döntenek az időpont kérdésében, vannak különleges hónapok, amelyeket erre a célra választanak. Ezek általában az esőzéseket követő hónapok. A fiúk távoli helyekről érkeznek egy kiválasztott területre, ahol erre az időszakra külön manyattát építenek nekik. (A manyatta az a hely, ahol több, általában kör alakban elhelyezkedő, rendszerint fából, sárból, marhatrágyából és manapság régi ruhákból és nejlonzsákokból felépített kunyhó található.) A kunyhókat ezen alkalomra a Hold mozgásának az ívét követve építik. Magát a körülmetélés műveletét nem a kórházakban végzik, akkor sem, ha véletlenül van ilyen intézmény a közelben, hanem a manyattában. Az erre a célra szakosodott szamburu „doktor” egy különleges, erre az alkalomra faragott alacsony széken ül a beavatandó háta mögött, és egy igen éles és a tűz lángjában fertőtlenített késsel elvégzi a műveletet. A fertőtlenítés nem mindig tökéletes, és néha előfordulhatnak fertőzések, igen ritkán halálhoz vezető elvérzések. Minden negatívum ellenére csak nagyon kevesen futamodnak meg, őket kitagadják a közösségből, és nem nősülhetnek a szamburu etnikumból. Az esemény idején a kaucsukfa termését dobják be a közelükben lángoló tűzbe, amely illatával elbódítja és nyugtatja a fiúkat.
A körülmetélt fiúk ezt követően pár hétig, a gyógyulásukig együtt maradnak, és sárral és korommal befeketített marhabőrruhát viselnek. A városhoz közeli helyeken ma már ez lehet textília is. Fejük búbját leborotválják. Ebben az időszakban a hagyományaiknak megfelelően madarakra vadásznak. A galambfélék tiltott madárnak számítanak, ezenkívül kijelölik azokat a madarakat, amelyekre kizárólag azok a fiúk vadászhatnak, akik meg se pisszentek a körülmetélésük alatt. A vadászathoz íjat és nyilat használnak, a lelőtt, megnyúzott énekesmadarak tollas bőrét glóriaszerű abroncsra erősítve a fejükön viselik. Ha letelik a gyógyulási idő, a fiúk hazatérnek a vándorlásukból, és a madártollas díszt az anyjuknak ajándékozzák a fekete ruhájukkal együtt, ez utóbbit az anya addig viseli, amíg le nem szakad róla. Ez utóbbi két szokás tökéletesen megegyezik a maszaik szokásával.
A fiúk hazatérésük után belépnek a harcoskorba, lmurran, tehát morán válik belőlük nagyjából nyolc-tíz évre. Ezalatt kisebb csoportokban vándorolnak, meszsze tájakig jutnak el, folyamatosan mennek, néha éjszaka is, és a szabad ég alatt hálnak.
….
Átlépés a moránkorból a felnőttkorba
Az egyszerre körülmetélt morán fiúk együtt vagy kisebb csoportokban töltenek el nyolc-tíz évet. Amikor lejár ez az idő, a harcosok egy éjszakai szertartás keretében rituálisan átlépnek a felnőttkorba. Ekkor kapják meg a házasságra való engedélyt is a közösség időseitől. Az éjszakai ceremónia alatt a fiúk a magasba emelnek egy marhát egy kiválasztott területen, ezt a fejük fölött tartva levágják, és szintén így, a levegőben feldarabolják. A marhát teljes egészében elfogyasztják, reggelre kizárólag csak az ehetetlen részei maradhatnak.

Noha ettől a naptól házasodhatnak, a többségük nem sieti el. Sokan csak meglett korukra választanak maguknak párt, amikorra már elegendő vagyonnal bírnak ahhoz, hogy a leendő feleségük szüleinek ajándékot vegyenek, illetve hogy kifejezzék, hogy képesek eltartani a feleségüket.
(Részlet: Horváth Beáta: A kenyai szamburu népcsoportról c. tanulmányából. Megjelent: Mozgó Világ Online)
*
A szamburu körülmetélési technika a maszájok által alkalmazott "gomblyuk" körülmetéléssel azonos, melyet rajtuk kívül még a rendillék alkalmaznak. A "gomblyuk" körülmetélést egy évvel ezelőtti bejegyzésünkben már bemutattuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése