2010. október 18., hétfő

A szülők feladatai

A legtöbb fiúnál a születéskor a fityma a pénisz makkjához van tapadva, és nem lehet visszahúzni. Olykor meglehetősen hosszú is, és jóval túlnyúlik az újszülött péniszének makkján. A növekedés és fejlődés során a fityma fokozatosan elválik a makktól. Ez a folyamat egyes fiúknál előbb, másoknál később zajlik le. A fityma rendszeres hátrahúzása és a hímvessző szappanos mosása - legkésőbb hároméves kortól - elengedhetetlen. A fiúkat legkésőbb 3-4 éves korban arra is meg kell tanítani, hogy vizeléshez húzza vissza a fitymájukat, így elkerülhetik a makk összepiszkítását és a vizelet folyását is irányíthatják, s így kevesebb kerül a nadrágra és a padlóra.
Újszülöttek és kisgyerekek
Ha a fityma nem húzható hátra, az többnyire két veleszületett oknak, vagy ezek kombinációjának következménye:
1.     A letapadás igen gyakori, újszülötteknél és csecsemőknél nem is tekintjük rendellenességnek. Lényege, hogy a fityma belső felszíne és a makk lazán összenőtt. Ez, az életkor előrehaladásával többnyire magától, minden beavatkozás nélkül megszűnik. Problémát az okozhat, hogy a letapadt fityma mögül a faggyúanyagot termelő mirigyek váladéka nem tud kiürülni. Ha e felgyülemlett váladék befertőződik, kellemetlen betegség, gennyes fitymazsák-gyulladás alakul ki.
2.     A fitymaszűkület egészen más természetű elváltozás. Mint a neve is mutatja, ilyenkor a fityma hátrahúzását a szűk bőr akadályozza. Az elváltozást - súlyossága szerint - két fokozatba sorolhatjuk: míg abszolút szűkület esetén az előbőr hátrahúzása teljességgel lehetetlen, relatív szűkületnél a fityma hátrahúzása több-kevesebb nehézség árán lehetséges. Ez utóbbi esetben, a feszülés miatt a bőr gyakran berepedezik és gyűrűszerűen elszorítja a hímvesszőt. Tudni kell, hogy a csecsemőkori fitymaszűkület is javulhat az életkor előrehaladásával. 3 éves korig az enyhe, relatív szűkületek kinőhetők, az abszolút szűkületek pedig gyakran relatívvá szelídülnek.
3.     A letapadás és a fitymaszűkület együttes előfordulása nagyon gyakori. Ilyenkor a letapadás többé-kevésbé súlyos fitymaszűkülettel párosul.

A teendők
A „Kell-e húzogatni?", „Mikor kell elkezdeni a húzogatást?" vagy a „Megelőzhettük volna a fitymaszűkületet, ha időben elkezdjük húzogatni?" olyan kérdések, melyek pártokra osztják a játszóterek fiús-anya társadalmát, és melyek nagyon gyakran felmerülnek a gyermeksebészeti és urológiai szakrendeléseken.
A válasz banálisnak tűnik: meg kell mutatni egy hozzáértő szakembernek, aki először megállapítja, hogy mi a panasz oka, majd a kóroknak megfelelően ad javaslatot az orvoslásra. A gyógyítás ugyanis kórokonként más és más.
1.     Letapadás esetén - ha nincs mellette szűkület - a gyógyítás a fitymának a makkról történő leválasztása. Ez történhet fokozatosan, óvatos húzogatással, amit a szülő akár otthon is elvégezhet, de történhet műszeresen is, kórházban.
2.     Fitymaszűkület esetén a megoldás egyértelműen műtéti. Fontos tudni, hogy a szűk előbőrt húzogatással tágítani nem lehet. A húzogatás ilyenkor - sokszor alig látható - berepedezéshez, kisebesedéshez vezet. A sebek pedig hegesedéssel gyógyulnak, ami a bőr rugalmasságának elvesztéséhez, s a szűkület fokozódásához vezet.
3.     Kombinált esetekben is csak műtéttel lehet eredményt elérni, hiszen a letapadt fitymának a makkról történő leválasztása nem oldja meg a problémát, a társulóan szűkebb előbőr húzogatása viszont annak berepedezését, hegesedését és a szűkület fokozódását okozza.

Amikor kezelésre van szükség
Mint az előbbiekben említettük, a letapadás újszülött- és csecsemőkorban  szokványos, nem tekintjük kórosnak. Ugyancsak gyakran figyelhető meg fitymaszűkület is, mely 3 éves korig magától megszűnik, vagy jelentősen javul. Így a letapadás leválasztását 2 éves, a fitymaszűkület miatt végzett műtétet 3 éves kor körül tartjuk elvégzendőnek. Kombinált formáknál értelemszerűen érdemes megvárni a 3 éves kort, hiszen a fitymaszűkület spontán javulásának lehetősége eddig adott. A vizelés megfigyelése azonban már újszülött-korban elengedhetetlen, mert a nehézségbe ütköző vizelés azonnali beavatkozást tesz szükségessé. Egy gyufaszálnyi vastagságú, erőteljes ívű vizeletsugár esetén beavatkozás nem szükséges. Kivételt képeznek azon esetek, amikor a fityma alatt nagymennyiségű faggyú szaporodik fel. Ilyenkor - a fenyegető gyulladás megelőzésére - letapadás esetén a fityma leválasztását, szűkület esetén műtétet végzünk.

A fitymaszűkület kezelésére végzett műtétek
Két elvileg eltérő műtéti eljárás, és e kettő kombinációjával számtalan egyéb megoldás lehetséges. Szinte nincs is két sebész, aki egyformán végezné.
1.     A körülmetélés (latin: circumcisio): a fityma eltávolítása. Hatására a makk állandóan fedetlenné válik. A sivatagban élő népek által több ezer év óta gyakorolt ősi eljárás, melyet ma, higiénés meggondolások alapján, szinte minden észak-amerikai fiún elvégeznek.
2.     A fityma bemetszése (latin: dorsalis incisio): az előbőr továbbra is fedi a makkot, de mivel lebernyegszerűen szétnyílik, esztétikai hatása nem mindig megfelelő.
3.     Egyéb plasztikai megoldások az előző két alapműtét kombinációjával igyekeznek elérni a makk fedettségét és megfelelő esztétikai hatást. Hátrányuk, hogy néha újra beszűkülnek.
A műtéti eljárás megválasztása a szülővel való megbeszélés alapján történik. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy nem minden betegnél választhatók tetszőlegesen az előbbiekben felsorolt műtéti lehetőségek. Igen szűk vagy heges fityma esetén például a körülmetélés feltétlenül szükséges, mert a másik két műtéti típus végzése vagy igen csúnya eredményt adna, vagy nagy valószínűséggel magában rejtené az újra-beszűkülés lehetőségét.
Összefoglalva:
Ha a gyermekünk fitymája nem húzható hátra a "Húzogassuk? - Ne húzogassuk? - Mikor húzogassuk?" kérdést nem a játszótéren kell eldönteni, hanem szakemberhez kell fordulni, aki biztosan segíteni fog megtalálni a legmegfelelőbb, "legtestreszabottabb" megoldást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése