2010. október 20., szerda

A körülmetélés története I. - A körülmetélés eredete

A körülmetélés a legrégibb és talán a legelterjedtebb műtéti beavatkozás. Ősiségét egy több mint négyezer éves ábrázolás tanúsítja, s elterjedtségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy - óvatos becslések szerint - a világon a férfiak 35-40%-a körül van metélve! Pontos eredete és a szokás kialakulásának okai természetesen homályba vesznek, s indokoltsága vagy indokolatlansága olyan országokban is éles viták tárgya, ahol egyébként a csecsemők rutinszerű körülmetélése több nemzedék óta szokás.

A fityma. A körülmetélés eredete

A fityma - vagyis a hímvessző végét borító laza bőrkettőzet - anatómiailag annak a bőr toknak, mely az emlősállat hímjének a hímvesszőjét, pontosabban a hímvessző érzékeny végét óvja a sérülésektől. Ellentétben az emberrel, a legtöbb emlősállat hímjének hímvesszője csak vizeléskor (vagy olykor akkor sem) vagy párzáskor tűnik elő a védőtasakból. Amikor az ember elődei még ruhátlanul jártak, fáról fára másztak vagy a magas alj-növényzetben csörtettek, a fityma védte a makkot attól, hogy az éles fűszálak megvágják vagy a tövises ágak darabokra szaggassák. Az ember - elődeivel ellentétben - már felegyenesedve jár, és nemi szerveit valamilyen ruha takarja. Így a fityma ma már funkció nélküli szerv, de az ember evolúciója szempontjából harmincezer év - vagy akár százezer év - nem elég hosszú idő ahhoz, hogy olyan szerv, amely az anatómiai szerepét már elveszítette, eltűnjön.
A körülmetélés szokása a kőkorszak egy bizonyos szakaszában, nyilván valamikor a jégkorszakot követően, alakulhatott ki, egymással kapcsolatban - feltehetően - nem álló, nagyjából hasonló, meleg éghajlatú területen. A szokás kőkorszaki eredetére utal, hogy még nem is olyan régen, egyes természeti népeknél kőkéssel végezték.
A bevezetését egyszerre indokolhatták praktikus megfigyelések és a termékenységgel összefüggő hiedelmek (vagy éppen nagyon is gyakorlati indokok). Az ősi kultúrák, de a mai természeti népek nagyon sok vallási vagy mágikus jelentőségű szokása valamilyen praktikus intézkedést emelt vallási paranccsá. (Ilyenek például a zsidó tisztasági és étkezési törvények.)
A szokás kialakulásában az éghajlat mellett bizonyos antropológiai jellegzetességek is szerepet játszhattak. Feltűnő, hogy csak olyan területeken alakult ki, ahol meleg (olykor nagyon meleg) az éghajlat és az ott élő férfiaknak aránylag hosszú vagy olykor nagyon hosszú a fitymája - tehát Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában és Közép- és Dél-Amerikában. Egyes feltételezések szerint a körülmetélésnek a férfiassággal, a férfiúi erővel és termékenységgel összefüggő jelentősége abból ered, hogy a nagyon hosszú, ormányban végződő fityma, különösen, ha még szűk is, nemcsak könnyen begyullad, hanem a közösülést is nagyon fájdalmassá, olykor lehetetlenné is teszi. A kelet-ázsiai férfiaknak sokszor olyan rövid a fitymája, hogy legfeljebb csak félig takarja a makkot, s a körülmetélés szokása nem is alakult ki, noha az éghajlat sok helyen indokolta volna. Ezekben az országokban viszont az a szokás, hogy a fitymát a serdülőkor után visszahúzva kell tartani. Az eredmény majdnem ugyanaz, mint egy laza körülmetélésnél, a makk szabadon van és mindig száraz, s a fityma sincs útban a közösülésnél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése