2010. október 18., hétfő

Döntés előtt

Mindenki nehezen szánja rá magát arra, hogy akár saját maga, akár hozzátartozója tekintetében hozzájáruljon egy műtét elvégzéséhez, hacsak nem életmentő sebészeti beavatkozásról van szó. Fokozottan így van ez a körülmetélésnél. Nem azért, mert olyan bonyolult, kockázatos műtétről lenne szó, hiszen a szakszerűen elvégzett körülmetélés egyszerű, gyors és szinte kockázatmentes, hanem azért, mert egy különleges szervről, ha tetszik a férfiasság szimbólumáról, a hímvesszőről van szó. A körülmetélés eredményeképpen a hímvessző megjelenése egyszer és mindenkorra megváltozik.

Ha a gyerekről van szó

A magyar szabályok szerint, a nem nagykorú (18 évesnél fiatalabb) személyek esetében, minden műtéti beavatkozáshoz a szülő (gondviselő, gyám) előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.

A szülő felelőssége hatalmas. Majdnem két évtizeden keresztül, naponta, óránként kell a gyerek helyett döntéseket hozni, s nincs biztosíték arra, hogy ezek a döntések jók lesznek. A gyerekeket a szülők vallási, kulturális, társadalmi szokásai szerint nevelik fel. Az emberek összemérik az előnyöket és hátrányokat, mérlegelt döntést hoznak és cselekszenek aszerint, amit a legjobbnak remélnek.

Ez nincs másképp akkor sem, amikor a szülők a gyerek körülmetéléséről döntenek, akár újszülöttről, akár óvodás- vagy iskolás-korú gyerekről, akár kamasz fiúról van szó.

Ha orvosi tanácsra kerül sor a körülmetélésre, akkor - véleményünk szerint - a szülőnek nincs sok választása. Bele kell egyeznie a körülmetélésbe, mely az adott esetben elengedhetetlen a gyermek problémájának megoldása, egészségének megőrzése és egészséges felnőttkorának biztosítása érdekében.

Ha nem orvosi tanácsra kerül sor a körülmetélésre, hanem a szülők megelőző céllal, vagy akár vallási vagy tágabban vett kulturális okból akarnak körülmetélést végeztetni, akkor a helyzet nem ilyen egyszerű. Sokan gondolják azt, hogy a szülőknek nincs joga - hacsak sürgős orvosi szükség nem indokolja - a gyermek egy egészséges testrészét levágatni, s itt a gyermek emberi jogaival, testi integritásával stb. érvelnek.

Véleményünk szerint, a szülőknek joga van a gyereket abban a vallásban felnevelni, ami az övé, s ha az a vallás előírja a körülmetélést, akkor joga és kötelessége a körülmetélést elvégeztetni. Ha pedig a szülőnek kulturális okai vannak, vagy akár csak megelőző céllal akarja elvégeztetni a körülmetélést, s a minél előbb elvégzett körülmetélésnek egyre nyilvánvalóbb, bizonyított egészségügyi előnyei vannak, akkor is joga van a műtétről dönteni.

Amikor a legcélszerűbb

Természetesen felmerül a kérdés, mikor a legcélszerűbb a körülmetélést elvégeztetni. Nyilvánvaló, hogy amennyiben fitymaszűkület vagy más orvosi indoka van a körülmetélésnek, akkor kell elvégeztetni, amikor az orvos azt tanácsolja. Ha azonban nincs sürgős szükség, vagy esetleg megelőző célzatú körülmetélést fontolgatnak, a szülőknek van némi szabadsága a körülmetélés idejének megválasztásában, s olyankor érdemes az előnyöket és hátrányokat megfontolni:

(a)  Újszülött- és csecsemőkor

A körülmetélésre - bármilyen indokból is végeznék el - a születés után 7-10 nap a legideálisabb időzítés. Ebben a korban nincs érzéstelenítési kockázat, nincs probléma abból, hogy a műtét idejére a gyereket elválasztják a szülőtől, nincs pszichológiai megrázkódtatás, nincs visszaemlékezés az eseményre (a gyereknek a körülmetéltség lesz a természetes, „veleszületett" állapot), nincsenek varratok és a seb néhány nap alatt begyógyul, mindenféle kellemetlenség nélkül. Egyébként a körülmetélést a csecsemőkorban később is bármikor el lehet végeztetni, s egy pár héttel későbbi beavatkozásnak is meg vannak a maga előnyei, pl. a gyerek kicsit nagyobb, érettebb, stb.

(b)  Gyermek kor (1-12 éves korig)

Egy gyermek számára a körülmetélés kellemetlen tapasztalat, ami egy jó ideig utána is eltartó pszichológiai megrázkódtatást okoz. Az elválasztás a szülőtől, az érzéstelenítés, a 'kuki'-nak történő fájdalomokozás mind zavaróak lehetnek. A 2-6 éves korba tartozó kis legények már tisztában vannak a fiúk és a lányok közötti különbséggel, és mivel nem képesek megérteni a műtét természetét, attól tarthatnak, hogy a fiússágukat veszik el. Ezért a műtétre történő felkészítéskor nagyon gondosan kell eljárni.

(c)  Serdülő- és felnőtt kor (12 éves kor után)

A körülmetélés ebben a korban helyi vagy általános érzéstelenítés (altatás) alkalmazásával, minden pszichológiai megrázkódtatás nélkül könnyen el lehet végezni, mert a páciens képes megérteni a műtét indokait. Mivel a seb nem különösebben fájdalmas, a műtétet járóbeteg-alapon is el lehet végezni, és a beteg mehet a dolgára. A seb mintegy két hét alatt gyógyul meg és a szexuális élet 3-4 hét után folytatható. A maximális előnyök biztosítására a sebésztől a teljes fityma eltávolítását kell kérni. A fő probléma a nemi szervek mások által történő kézbe vétele, az iskolából vagy a munkahelyről való távolmaradás megmagyarázása és a műtét kiderülése utáni otromba megjegyzések elviselése szokott lenni. Az a félelem, hogy a műtét utáni erekció felszakítja a varratokat természetesen megalapozatlan.

Amit a gyereknek tudnia kell

Egy 2-3 éves fiúgyerek már tisztában van a fiúk és a lányok közötti különbséggel, s szinte biztos, hogy azt is felfedezte már, milyen jól lehet a fütyülővel játszani. Következésképpen, valamit kell neki mondani arról, hogy mi és miért fog történni. Fontos, hogy mindig az igazat tudja meg, azon a szinten, amit egy olyan korú gyerek megért.

Soha nem szabad benne olyan képzetet kelteni, hogy a körülmetélés büntetés, akár azért, mert a fütyülőjével játszott, akár más „rosszaságért". Ez szigorúan tilos, mert egy életre megkeserítheti a gyermeket.

Bár hazánkban is egyre gyakoribb a körülmetélés, nagyon valószínű, hogy a családban, a gyerek tágabb iskolai-baráti környezetében többségben lesznek a körülmetéletlen fiúk-férfiak. Meg kell magyarázni a gyereknek azt, hogy az ő pénisze különbözni fog másoktól, s meg kell tanulnia nem szégyellni a különbséget. Nem szabad a gyereket azzal áltatni, hogy a levágott bőrdarab majd visszanő, meg kell értenie, hogy az új állapota végleges.
Sokkal egyszerűbb a dolog, ha a családban van más körülmetélt is - apa, testvér, nagybácsi - vagy a baráti körben van olyan, akit példaként be lehet mutatni. Egy 5-6 éves gyereknek már egyszerű rajzokon is be lehet mutatni a körülmetélt és a körülmetéletlen pénisz közötti különbséget. (12-14 évesnél fiatalabb fiúknak nem célszerű felnőtt férfiak hímvesszőjéről fényképet mutogatni!) Írni-olvasni tudó gyereknek már a kezébe lehet adni egy rövid írásbeli összefoglalót a körülmetélésről.

Amit egy felnőttnek tudnia kell

Tizenéves fiúk vagy felnőttek esetében egyszerűbb a dolog. Ez a blog és a http://www.korulmeteles.hu/ honlap elsősorban nekik, s persze a szülőknek, a feleségeknek és barátnőknek készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése