2010. október 20., szerda

Az antikvitás és a kereszténység

A görög-római világ. A körülmetélés és a kereszténység

A görög világban nem volt ismert a körülmetélés, sőt valami keleti barbárságnak tartották. Míg a zsidók körében a körülmetéletlen jelentette a piszkosat, addig a görögöknél a körülmetélt. (A hellenisztikus világ és a körülmetélt zsidók konfliktusai ismertek a Bibliából is.) Közismert, hogy a régi görögök a sportrendezvényeken, a fürdőkben mindig mezítelenül jelentek meg, s rossz modorra vallott, a valakinek kilátszott a makkja. Ezért azt találtál ki, hogy a fitymát jól előrehúzták és átfűzték egy szoros gyűrűn, ami megakadályozta a fityma véletlen hátracsúszását (ez az infibuláció, lásd: fibula = csat). Hogy ez mennyire volt egészséges és mennyire nem, az egy más kérdés. Egyesek szerint a kis területre összezsúfolt görög lakosság nem engedhette meg magának a túlzott népszaporulatot, s ezért találták ki a fitymára húzott gyűrűt. A dologban lehet valami, mert a körülmetélés a legtöbb régi kultúrában összefüggött a termékenységgel és férfierővel. Mindesetre érdekes, hogy a görög férfiszobroknak vagy a vázákon ábrázolt ruhátlan férfiaknak relatíve kicsi pénisze és aránylag hosszú fitymája van.
A rómaiak sok mindent átvettek a görögöktől, így ruhátlanul űzött sportolást és a körülmetéléssel kapcsolatos ellenszenvűket is. A birodalom építése során, amikor a hódítók eljutottak olyan területekre is, ahol a körülmetélés ősi hagyomány volt, szembesülhettek azzal, hogy a dolog nem lehet véletlen. A közel-keleti homokban vagy az észak-afrikai sivatagban menetelő légionáriusok közül nagyon sokan kaphattak fitymagyulladást és végeztettek el a körülmetélést. („A lator" című olasz film alapjául szolgáló regény szerint, az unatkozó római patrícius asszonyok (és homoszexuálisok) között nagyon népszerűek voltak a közel-keleti eredetű, tehát körülmetélt férfi-prostituáltak.)

Mint közismert, az első keresztények Jézus zsidó követői voltak, akik természetesen - mint Jézus maga is - a zsidó vallástörvényeknek megfelelően - mind körül voltak metélve. A kereszténység azonban aránylag hamar elszakadt zsidó gyökereitől, és mint a zsidó és antik (görög-római) hagyományok szintézise elindult világhódító útjára. Pál apostol, aki maga is képzett rabbi (és körülmetélt zsidó) és egyben görög műveltségű, világlátott ember volt, felismerte, hogy a kereszténységnek meg kell szabadulnia az olyan szabályoktól, amik a görög-római világ szemében idegenek és barbárok voltak. Így még az apostolok életében - az Újszövetség „Apostolok cselekedetei" című részében is leírt, ádáz vita után - megszületett a döntés, a nem zsidó eredetű új keresztényeknek nem kell ahhoz felvenni a zsidó vallást és a körülmetélést. (Persze, ha egy görög-keresztény ment a zsidók közé téríteni, tanácsos volt körülmetéltnek lenni - ezért metéltette körül Pál a tanítványát, Timóteust, aki félig görög, félig zsidó volt.)

Ilyen előzmények után, a népvándorláskor, majd az követően megérkezett népek - így  magyarok is - már a körülmetélést nem ismerő kereszténységet vették fel. Egyetlen keresztény egyház tartotta fenn a körülmetélés és a keresztelés együttese szokását: az Egyiptomban és Etiópiában elő kopt keresztények. A koptoknál a körülmetélést a zsidó vallási törvények szerint, a születés utáni nyolcadik napon végzik el, a kereszteléssel együtt. Nem véletlen, hiszen egy alapvetően körülmetélő környezetben semmi problémát nem jelenthetett a keresztség felvétele, az Egyiptomban már évezredek óta gyakorolt körülmetélés mellé. (Feltételezem, hogy az arab világban elő ősi keresztény egyházaknál (szírek, káldeusok, stb .) is fennmaradt a szokás: egyszerűen a környezet ezt tartotta normálisnak -az éghajlat meg igencsak indokolta (akkor is és azóta is.)

Sajátos módon, bár a keresztény képzőművészet egyik visszatérő témája Jézus körülmetélése, de a mezítelenül ábrázolt gyermek Jézus mindig körülmetéletlen. A nyugati művészetben ugyanígy körülmetéletlenül ábrázolták az ószövetségi alakokat is - a legnyilvánvalóbb példa Michelangelo Dávidja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése