2010. október 20., szerda

Ábrahám fiai - a zsidók és moszlimok

A körülmetélés a zsidóknál

A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés (b'rit milah = a körülmetélés szövetsége) annak a szövetségnek a jele, amelyet az Isten Ábrahámon keresztül a zsidókkal kötött, s azt a fiúgyermek születése utáni nyolcadik napon kell elvégezni. Az Ószövetségben van egy-két zavaros történet ezzel kapcsolatban: az egyik, amikor Mózest metéli körül a felesége, a másik pedig, hogy a zsidók a vándorlás 40 éve alatt nem gyakorolták a körülmetélést és ezért kellett az egész népet körülmetélni (egy Gilgál nevű helyen), amikor megérkeztek az ígéret földjére. Ezekből a történetekből Freud azt a következtetést vonta le, hogy maga Mózes is egyiptomi volt és ő vezetette a körülmetélést azoknak a körében, akiket mint későbbi zsidókat Egyiptomból kivezetett.

A legvalószínűbb azonban, hogy a körülmetélés a zsidóknál éppúgy, mint a többi közel-keleti kultúrában egy praktikus megfigyelések alapján kialakított, utóbb vallásivá lett szokás volt, melyet valamikor elkezdtek a serdülőkor helyett az újszülött korban elvégezni, s ezáltal egy férfivá avatási szokásból - idővel - a közösséghez tartozást jelképező szokás lett. (Következésképp, akik a zsidó azonosságtudatot akarták lerombolni, szinte mindig a körülmetélés megtiltásával kezdtek kísérletezni.) A hellenizmus idején azonban a görög szokások - például a sportolás és a testi meztelenség - kezdték kikezdeni a zsidó hagyományokat, így a körülmetélést is. Az Ószövetségből ismert a történet: a zsidók is részt akartak venni a görögök sportversenyein - ahol, mint közismert, ruhátlanul kellett fellépni, viszont nem illett a fedetlen makkot mutogatni! Azért, hogy ne tűnjenek fel a görögök között, a zsidók - ahogy a Makkabeusok első könyve fogalmaz - „újranövesztették az előbőrüket", vagyis a pénisz bőrét addig húzogatták előre, amíg annyira megnyúlt, hogy betakarta a makkot, a görögösödni akaró családokban pedig már nem is metélték körül a fiúkat. Amikor azután a Makkabeus felkelés győzött, persze bepótolták az elmulasztott körülmetéléseket és egy apró "technikai" újítással lehetetlenné tették a maradék fityma megnyújtását. A technikai újítás abból állt, hogy a maradék fitymát éles körömmel több helyen behasították, ezért nem már nem volt elég erős ahhoz, hogy meg lehessen nyújtani. Egyes - élesen körülmetélés-ellenes - kutatók azt is feltételezik, hogy az eredeti szokás csak a fityma csúcsának levágása volt (vagyis a minimális vagy részleges körülmetélés), ami nem tette szabaddá az egész makkot. Ez azonban képtelenség. A körülmetélés szokása nagyon nagy részben praktikus megfigyelésekre tekintettel alakult ki, s a lényege az, hogy a meleg - sivatagi vagy éppen nedves - éghajlat alatt a makk szabadon van, és a fityma alatt nem gyűlik össze semmi piszok és nem termelődhet gomba, baktérium, vagyis nem gyullad be. Egy minimális vagy részleges körülmetélésnél, amikor a makk nincs szabadon, a körülmetélésnek épp ezek az előnyei nem érvényesülnek. S még egy praktikus érv: a minimális vagy részleges körülmetélés első látásra fel sem tűnik és nehezen különböztethető egy természetesen rövid fitymától. Tehát ha a zsidóknál a körülmetélés eredetileg csak a fityma csúcsának levágását jelentette volna, akkor az egész "ügy" nincs, mert senkinek nem tűntek volna fel a görögök között.

A zsidóknál a körülmetélést a hitközségi körülmetélő (mohel) végzi el, egy külön erre kiképzett specialista, de Amerikában a legtöbb mohel ma már (természetesen zsidó) orvos, aki megszerezte a rabbinátus engedélyét a mohel praxisra. A körülmetélés egyébként ugyanolyan családi ünnep, mint a keresztényeknél a keresztelő, amikor összegyűlik a rokonság, a barátok, s a gyermek megkapja a nevét (a zsinagógai nevét, ami mindig egy héber név, szemben a polgári anyakönyvezésű névvel). A körülmetélendő gyereket a „kereszt"-apa (kvatér) tartja és a műveletet a mohel végzi el, aki áldást mond, a fitymát előrehúzza és közvetlenül a makk csúcsa előtt levágja, majd a belső fityma-bőrt visszagyűri és egy kis kötést tesz rá.

A körülmetélés a moszlimoknál

A Korán nem utal sehol a körülmetélésre, de moszlimoknál a körülmetélésnek ugyanolyan nagy jelentősége van, mint a zsidók számára: nem számít igazi moszlimnak és férfinak, aki nincs körülmetélve. Az arab és környező népek körében a körülmetélés azonban sokkal régibb szokás, mint maga az Iszlám. Persze az Iszlám elterjedt olyan népek között is, ahol a körülmetélés nem volt ősi hagyomány (török és kaukázusi népek), s azok az Iszlám felvételével együtt átvették a körülmetélést is. (Állítólag maga Mohamed körülmetélten született, ami valószínűleg egy születéstől fogva nagyon rövid - szinte nem is létező - fitymát jelenthetett.) Az iszlám szent városaiban, Mekkába és Medinába körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát, s ezt egykor kíméletlenül ellenőrizték is. Azok az európai utazók, akik - természetesen álruhában - el akartak jutni ezekre a helyekre vagy egyáltalán az Iszlámot akarták tanulmányozni, mind körülmetéltették magukat.

A moszlimoknál a körülmetélést valamikor a csecsemőkor és a házasságkötés között kell elvégezni, az életkor országonként, népenként vagy akár törzsenként különbözik. Jemenben például - a zsidókhoz hasonlóan - már néhány nappal a születés után, míg egyes arab törzsek csak röviddel a házasságkötés előtt metélik körül a fiúkat. A legtöbb moszlim társadalomban azonban a 6-14 éves kor közötti időszak a körülmetélés ideje. Szemben a zsidó szokásokkal, a körülmetélés a moszlimoknál nem családi, hanem inkább faluközösségi-törzsi ünnep. Az egykori oszmán vagy az indiai mogul birodalom császári hercegeinek a körülmetélése "nemzeti" ünnep számba ment. Mivel az ünnephez kapcsoló eszem-iszom sok pénzbe kerül, az ünnepet a legritkább esetben csinálják meg csak egy-egy fiúnak, hanem inkább a törzs, a faluközösség vagy - nagyvárosokban - a szomszédság vagy a szélesebb baráti kör nagyjából egykorú gyermekeinek egyszerre. A néhány év korkülönbséggel született fiútestvéreket, unokatestvéreket, barátok gyerekeit mindig egyszerre metélik körül, s ezért lehet, hogy az egyik kissrác még csak 5-6 éves, a másik pedig már 12-14 éves.

A körülmetélendő fiúkat ünneplő ruhába felöltöztetik, végigvezetik a falun vagy a szomszédságon, elmennek a közeli mecsetbe, majd otthon, vagy éppen az ünneplésre lefoglalt vendéglő egyik külön helyiségében a borbély vagy a hivatásos körülmetélő végzi el a körülmetélést. A zsidó szokással ellentétben, a körülmetélő nem vallási hivatal és a műtét közben sem imát, sem áldást nem mondanak. Isztambulban, ahol sokszor 5-600 gyereket is körülmetélnek egyszerre, egy nagy sportcsarnokban gyűlnek össze, ahol a gyerekek a szülőkkel, rokonokkal és barátokkal együtt várnak a sorukra és végignézik, ahogy a körülmetélő sorra végigjárja őket és elvégzi a körülmetélést. A körülmetélés technikája nagyjából ugyanaz, mint a zsidóknál, vagyis a jól előrehúzott fitymát egy nyisszantással levágják, a maradék fitymabőrt visszatűrik, és a sebet bekötik. (Egyes arab törzseknél a pénisz szárát borító bőrt is lehámozták, egész a tövéig, de mostanra ez már kiment a divatból.) A körülmetélést szinte mindig érzéstelenítés nélkül csinálják, s egy idősebb fiúnak nagy szégyen a fájdalomtól sírni, de egy kisebb gyereknél azért még elnézik. A körülmetélők azt állítják, hogy ők olyan gyorsan dolgoznak, hogy a fájdalom csak a pillanatig tart, s utána olyan kötést használnak, ami fájdalomcsillapító hatású. A frissen körülmetélt fiúk egy jó órát pihennek, majd csatlakoznak az ünneplőkhöz, akik ajándékokkal halmozzák el őket. Azokat a fiúkat, akik egyszerre estek a körülmetélésen, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapcsolat köti össze.
A moszlimok körülmetéléséhez nekünk magyaroknak is van már némi közünk. A török hódoltság idején sok magyar fiú és férfi került fogságba és kényszerből vagy a szabadulás egyetlen reményében, a saját választásából, esett át a körülmetélésen. (Ilyen veszélyeknek Indiában, a mogulok fogságába esett angolok is ki voltak téve!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése