2014. április 15., kedd

Újdonságok a honlapon és galériában

Régóta nem közöltem tudósítást a honlap és a képtár újdonságairól. Íme, először a honlap újdonságai:
 
N. László 30 évesen, fitymaszűkület miatt végeztett körülmetélést, még tavaly - 2013.-ban -, de beszámolóját csak most küldte el.
 
S. Zoltán még idősebb, majdnem 40 éves volt, amikor 2013. február elején, ugyancsak orvosi okból, átesett a körülmetélésen. Beszámolóját ő is csak majdnem egy évre rá küldte el.
 
A képtár töltése már jóval nagyobb aktivitást mutatott:
 
Az Index "Képek hímvesszőkről" c. fórumán nem ritkán jelennek meg körülmetélt péniszek. "Alfiako" nick tulajdonosát 2006-ban, 15 éves korában fitymaszűkület miatt metélték körül. így a képei 7-8 évvel a körülmetélése után, 23 évesen készültek.
 
Gábor kb. 6 évesen, esett át a körülmetélésen, most 28 éves. Képei először ugyancsak az Index "Képek hímvesszőkről" c. fórumán jelentek meg, de azóta már közvetlenül is adott képeket képtárunk számára. Legutóbbi képei 2014. januárjában készültek (9-11. képek).
 
József 40 évesen, 2009. április 8-n, fitymaszűkület miatt végeztetett körülmetélést. Beszámolóját már korábban elküldte, most - az ötéves évforduló előtt valamivel - képeket is adott.
 
Sz. Bence 17 éves korában, 2011. október 26-n, saját elhatározásból végeztetett körülmetélést. Legújabb képei idén február végén készültek.
 
Sz. B., aki különleges keresztneve miatt csak kezdőbetűkkel jelöli magát, 23 évesen, közel egy évvel ezelőtt, 2014. április 17-n, jórészt saját elhatározásból végeztetett körülmetélést. Legújabb képeit 2014. március-április fordulóján készítette.
 
Afrikában a férfiak közel 80%-a körülmetélt, s a beavatkozásra a legtöbb helyen a férfivá avatással összefüggésben kerül sor. A kenyai - egymással rokonságban levő - maszáj, szamburu és rendille népek egy különleges, "gomblyuk" technikát alkalmaznak, melyet korábbi bejegyzésekben már bemutattunk (itt és itt). A neten sok felé található olyan képgyűjtemény, mely nemcsak a műtétet, hanem a megelőző és követő szertartásokat is bemutatják:
Az afrikai férfiak szemérmesek, s nehéz képet szerezni a gomblyuk körülmetélés eredményéről, de sikerült: a szamburu körülmetélés eredménye alaphelyzetben és merevedésben, illetve egy rendille körülmetélés eredménye.
 
A törököknél a körülmetélés a mi keresztelőnkhöz és az első áldozáshoz hasonló jelentőségű családi ünnep, amit sokszor filmen és fényképeken örükítenek meg. A youtube-on sok videó van török és más muszlim körülmetélésekről (keresőszavak: sünnet, sunat, khitan, sunatan, sunnet).  A legújabb képek már a körülmetélésen átesett pihenő gyerekeket mutatják.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2014. április 14., hétfő

John - egy fiatal maszáj beszámolója a körülmetélésről

John Kenya déli részén él, 24 éves, szafári idegenvezető és tehénpásztor. Ezt a beszámolót a kérésemre írta:
 
A körülmetélés emeli ki a fiút a gyermekkorból a felnőttkorba. A férfivá avatáshoz a fiúnak bizonyítania kell a közösség előtt. Felnőtt férfi tulajdonságokat kell mutatnia: nehéz dárdát vinni, nagy állatcsordát terelni, stb. A műtét előtt a fiúnak egymást követő hét napon át kell tehéncsordát terelnie. A körülmetélés a nyolcadik napon történik.
A műtét előtt a fiúnak kint kell állnia a hidegben és hideg fürdőt vennie, hogy megtisztítsa magát. (A maszáj vidéken éjjel, meg hajnalban nagyon hideg van. – a szerk.)
Ahogy közeledik a műtét helyéhez, a barátai, kortársai és családjának férfitagjai bátorító dolgokat kiáltanak neki, de néha gonosz tekintetet is lövellnek, meg fenyegetőznek. Például: „Ha megrugod a kést, megölünk! Ha elmenekülsz a késtől, a közösség kivet magából.” A nők szerencsésebbek, őket megkímélik az ilyen megjegyzésektől.
Mondani se kell, hogy a körülmetélés nem kellemes. Nem használnak fájdalomcsillapítást, mint pl. érzéstelenítő szereket és a szemed sem rebbenhet.
A körülmetélés fájdalmas, de nagyon sokat jelent a maszájoknak. A körülmetélésre röviddel napkelte előtt kerül sor, s egy tapaszalt, képzett körülmetélő végzi el. A maszáj javasember a fityma aljánál egy félkörös vágást csinál és a pénisz fejét azon húzza át. Ezután a eltávolítja a fityma nagy részét, kivéve annak az alsó részét. A’ndelelia’, egy jó hüvelyknyi bőrlebeny megmarad, hogy a közösülés során kiűzze a nő hüvelyéből a gonosz szellemeket és védje a nemi betegségek ellen. Vélhetően a nőnek fokozott szexuális örömöt okoz, s ezért jobban szeretik a harcosokat a körülmetéletlen férfiaknál.
A sikeres műtét után a fiúk ajándékba élő állatot kapnak a rokonaiktól és barátaiktól.
A nők körülmetélése kicsit különbözik, de az én kulturámban, melyet tiszteletben tartok, egy férfi nem beszélhet a nők beavatásának részleteiről.
A gyógyulás 3-4 hónap, s a fiúnak 4-8 hónapig fekete ruhát kell viselnie. A gyógyulás után új emberek lesznek és a harcosok közé tartoznak. A körülmetélés után a következő lépés a harcosok táborának létrehozása.

2014. április 11., péntek

Dávid: Tíz éve igazán szabadon

Andrassew Dávid annak idején - 2004 május elején - a blogján számolt be a körülmetélésről. Most a tízéves évforduló közeledtével, visszatekint a fitymátlanul eltöltött évtizedre:

Már a pubertás korom kezdete óta zsizsegett bennem a gondolat, hogy bár nincsen semmilyen szervi bajom, és senki nem is kötelezett arra, hogy megváljak a garbótól, mégis jobb lenne nélküle. Persze, ez is csak egy olyan gondolat volt, amiről kamaszként el sem tudtam képzelni, hogy valójában beteljesül egyszer.

2004 tavaszán (23 évesen) aztán – amikor éppen csak kinyitottak a teraszok – az egyik barátom egy kellemes délutáni csevej alkalmával elmesélte, hogy szűkület miatt körülmetélték a brét. A körülöttünk ülők egy emberként szörnyülködtek, engem azonban nagyon érdekelt, hogy „oké, de azóta mi van?” Azt mondta, felfoghatatlanul jobb, mint volt. Több sem kellett, kijelentettem, hogy márpedig akkor én is megcsináltatom. Persze kacagott rajtam mindenki, és egyből felmerült a fogadás. Mármint, hogy úgysem merem.

Több hétnyi kutakodás és utánaolvasás után mertem. És óriási szerencsémre a barátom igazat mondott. Azóta volt egy rakás olyan döntésem, amik alapjában változtatták meg az életem, de mind közül talán csak a lézeres szemműtétem ér a blankolás nyomába.

Tíz év távlatából lehetetlen minden olyan esetre visszaemlékezni, amikor boldog voltam a döntésem miatt. Valójában az első pár hét után már a legtermészetesebb érzés volt, az elején nagyon ritkán felbukkanó fantomfityma-érzéssel. Igazából csak akkor jutott néha eszembe, hogy mennyire szerencsés vagyok, amikor valaki megdicsérte esztétikai vagy higiénia szempontból a faragott célszerszámot. Ezek közül a legemlékezetesebbek azok voltak, amikor úgy zárták le a témát, hogy többet nem is kell nekik „kalapos pöcs”.

Szinte napra pontosan 10 év telt el azóta, mióta megszabadítottak a garbómtól. Most meg már arra készülünk a maholnap feleségemmel, hogy ha lesz fiúnk, a lehető leghamarabb túlessen az egészséges vagy éppen problémákkal küzdő férfiak szempontjából leghasznosabb műtéten.

Az pedig külön öröm, hogy az akkor valódi lelki támaszt adó, a témával mindennél részletesebben foglalkozó, így az érdeklődőknek és bizonytalanoknak óriási segítséget nyújtó korulmeteles.hu fenntartója azóta igazi jó barátom lett, akivel napi szinten megvitatjuk az altájon kívüli világot is.

Egy levélben érkezett köszönetnyilvánítás

Nem szoktam magamat, meg a honlapot fényezni, de ezt az e-mailen érkezett levelet muszáj itt megosztani:

"Tisztelt András!

Több éven keresztül, szenvedtem a problémával. Végül rá kellett jönnöm nincs más lehetőségem mint megtenni a műtétet. Mind a műtét előtt mind a műtét után sokat olvastam az oldalt legfőképp sorstársaim hasonló élményeit, jó tanácsait, véleményüket a témában. 3 napja volt műtét, és rengeteg dolgot elrontottam volna, ha nem olvasom az oldalt, és már ennyi idő után is látom a kezdetleges javulást, az első két nap az borzalmas volt, átvérzett kötés stb stb... Soha nem tettem még ilyet és lehet nem is fogok, hogy írok egy honlap szerkesztőjének, de a legmélyebb tiszteletem az öné, hogy segíti a hasonló problémában lévő férfi társainkat, és ha személyesen nem is de szeretném megköszönni ezt önnek!!!

Legmélyebb tisztelettel:
Sz. M. N."
 
Nem titkolom, nagyon jól esett és újabb lendületet adott erőfeszítéseimnek!

2014. február 13., csütörtök

Körülmetélés a szamburuknál

A szamburuk alkotják Kenya egyik népcsoportját a körülbelül negyvenötből. A szamburuk populációja mintegy 120 ezer lelket számlál. Kenya-szerte elterjedt elnevezésük a „fehér kecskék népe”, de magukat is gyakran hívják „fehér kecskéknek”. Hagyományosan állattartó nomád nép, akik manapság a félnomád, illetve a letelepedett életformát is követhetik. Jelenlegi nagyobb településeik, ahol természetesen más népcsoportokkal élnek együtt, Isiolo és Maralal, kisebb települések, ahol a lakosság csaknem egésze szamburu származású, pedig Archer’s Post, Samburu National Reserve, Wamba, Suguta Marmar, Poro, South Horr, Baragoi, Moridjo.
A mai napig is vitatott, hogy a szamburuk a nilo-hamita népek közé tartoznak-e, akik a későbbi keresztházasságok következtében kusita vonásokat szereztek, vagy eredendően kusita származásúak, akik a vándorlások során felvettek egy nílusi nyelvet. Sokan hívják őket északi maszaiknak, amely elnevezésüket a szokásaiknak, viseletüknek és anyanyelvüknek köszönhetik. A szamburu nyelv, a lokop, a nyelvek „maa” családjába tartozik. Nílusi mivolta miatt szerkezetében és szókincsének háromnegyedében megegyezik a nyelvcsaládjába tartozó maszai nyelvvel. Kiejtésükben észlelhetünk némi különbséget, a szamburu nyelv gyorsabb, és a magánhangzókat kevésbé ejtik. Éppen ezért egy szamburu könnyebben megérti maszai társát, mint fordítva. Földrajzilag a két népcsoport jelenleg távol él egymástól; a szamburuk Kenya középső, illetve északi területein alkotnak településeket, a maszaik jelenlegi élőhelye Dél-Kenya, Észak-Tanzánia. Egyes feltételezések szerint mindkét népcsoport a mai Szudán területéről vándorolt dél felé, de elágaztak egymástól. A maszai ember a Nagy Hasadékvölgy lakója, amely völgy egész Kelet-Afrikát kettészeli, tehát egykoron a maszai ember is a szamburuk mai élőhelyén lakott, onnan vonult délebbre.
A szamburuk mai szomszédai a kusita származású rendillék, a boránák, a gabbrák, a szomálik, továbbá a nilo-hamita származású turkanák. A szamburuk generációk óta keverednek a főleg muzulmán vallású rendillékkel, akiktől megannyi kulturális és vallási szokást is átvettek. Továbbá a turkanákkal szorosan egymás mellett, a Turkana-tó szigetén élő, egyedi szokásokkal bíró, bantu származású el molo etnikum is felvette a szamburu nyelvet némi kiejtési különbséggel, miután az a nagyobb földrajzi távolság ellenére elfedte az el molók eredeti anyanyelvét, a rielét.

Átmeneti (szerk.: beavatási) rítusok
Az átmeneti rítus pecsét, amely az egyén életének az állomásait jelöli meg. Az átmeneti rítusokat a mai napig is megfigyelhetjük a természet közeli népek és a városi emberek körében egyaránt. Az élet számos rítusra van osztva, ilyenek a fogamzás, a születés, a pubertás, beavatás, átlépés a felnőttkorba, esküvő, gyermek születése, halál. Mindegyik átmeneti rítusnál egy meghatározott ceremónia zajlik, hisz ez az élet fordulópontja. Az átmeneti rítus erősíti a közösség összetartozását, védelmet nyújt az egyénnek a közösségben, alkalom az egyén és a közösség áldására, értéket és felelősséget tanít a közösség embereinek, megújhodást hoz, helyreigazítja és megünnepli az életet.
A születést követően az első és legjelentősebb átmeneti rítus a beavatási szertartás, amely egyet jelent a fiúk körülmetélésével. Régebben a 13-15 éves fiúk estek át a beavatáson, ma ez akár 25 éves korukig is eltolódhat. Az öregek döntenek az időpont kérdésében, vannak különleges hónapok, amelyeket erre a célra választanak. Ezek általában az esőzéseket követő hónapok. A fiúk távoli helyekről érkeznek egy kiválasztott területre, ahol erre az időszakra külön manyattát építenek nekik. (A manyatta az a hely, ahol több, általában kör alakban elhelyezkedő, rendszerint fából, sárból, marhatrágyából és manapság régi ruhákból és nejlonzsákokból felépített kunyhó található.) A kunyhókat ezen alkalomra a Hold mozgásának az ívét követve építik. Magát a körülmetélés műveletét nem a kórházakban végzik, akkor sem, ha véletlenül van ilyen intézmény a közelben, hanem a manyattában. Az erre a célra szakosodott szamburu „doktor” egy különleges, erre az alkalomra faragott alacsony széken ül a beavatandó háta mögött, és egy igen éles és a tűz lángjában fertőtlenített késsel elvégzi a műveletet. A fertőtlenítés nem mindig tökéletes, és néha előfordulhatnak fertőzések, igen ritkán halálhoz vezető elvérzések. Minden negatívum ellenére csak nagyon kevesen futamodnak meg, őket kitagadják a közösségből, és nem nősülhetnek a szamburu etnikumból. Az esemény idején a kaucsukfa termését dobják be a közelükben lángoló tűzbe, amely illatával elbódítja és nyugtatja a fiúkat.
A körülmetélt fiúk ezt követően pár hétig, a gyógyulásukig együtt maradnak, és sárral és korommal befeketített marhabőrruhát viselnek. A városhoz közeli helyeken ma már ez lehet textília is. Fejük búbját leborotválják. Ebben az időszakban a hagyományaiknak megfelelően madarakra vadásznak. A galambfélék tiltott madárnak számítanak, ezenkívül kijelölik azokat a madarakat, amelyekre kizárólag azok a fiúk vadászhatnak, akik meg se pisszentek a körülmetélésük alatt. A vadászathoz íjat és nyilat használnak, a lelőtt, megnyúzott énekesmadarak tollas bőrét glóriaszerű abroncsra erősítve a fejükön viselik. Ha letelik a gyógyulási idő, a fiúk hazatérnek a vándorlásukból, és a madártollas díszt az anyjuknak ajándékozzák a fekete ruhájukkal együtt, ez utóbbit az anya addig viseli, amíg le nem szakad róla. Ez utóbbi két szokás tökéletesen megegyezik a maszaik szokásával.
A fiúk hazatérésük után belépnek a harcoskorba, lmurran, tehát morán válik belőlük nagyjából nyolc-tíz évre. Ezalatt kisebb csoportokban vándorolnak, meszsze tájakig jutnak el, folyamatosan mennek, néha éjszaka is, és a szabad ég alatt hálnak.
….
Átlépés a moránkorból a felnőttkorba
Az egyszerre körülmetélt morán fiúk együtt vagy kisebb csoportokban töltenek el nyolc-tíz évet. Amikor lejár ez az idő, a harcosok egy éjszakai szertartás keretében rituálisan átlépnek a felnőttkorba. Ekkor kapják meg a házasságra való engedélyt is a közösség időseitől. Az éjszakai ceremónia alatt a fiúk a magasba emelnek egy marhát egy kiválasztott területen, ezt a fejük fölött tartva levágják, és szintén így, a levegőben feldarabolják. A marhát teljes egészében elfogyasztják, reggelre kizárólag csak az ehetetlen részei maradhatnak.

Noha ettől a naptól házasodhatnak, a többségük nem sieti el. Sokan csak meglett korukra választanak maguknak párt, amikorra már elegendő vagyonnal bírnak ahhoz, hogy a leendő feleségük szüleinek ajándékot vegyenek, illetve hogy kifejezzék, hogy képesek eltartani a feleségüket.
(Részlet: Horváth Beáta: A kenyai szamburu népcsoportról c. tanulmányából. Megjelent: Mozgó Világ Online)
*
A szamburu körülmetélési technika a maszájok által alkalmazott "gomblyuk" körülmetéléssel azonos, melyet rajtuk kívül még a rendillék alkalmaznak. A "gomblyuk" körülmetélést egy évvel ezelőtti bejegyzésünkben már bemutattuk.

2014. február 9., vasárnap

18 éve körülmetélt

Ma, 2014. február 9-n van a körülmetélésem 18. évfordulója. Ma lett nagykorú az, aki a körülmetélésem napján született. A körülmetélésem óta 18 év, vagyis 216 hónap telt el, ami:

·  568 080 000 másodperc

·  9 468 000 perc

·  157 800 óra

·  6575 nap

·  939 hét (lefelé kerekítve).

Életem legjobb és legfontosabb döntése volt, soha, egy pillanatra se bántam meg, sőt ma is boldogsággal tölt el, amikor meglátom, mosakodáskor vagy vizeléskor kézbe veszem vagy akár csak ha eszembe jut.
18 évvel ezelőtt, amikor kb. délelőtt 10-kor, amikor leszálltam a műtőasztalról az akkori ORFI (most: Budai Irgalmasrendi Kórház) urológiai műtőjében, bekötött pénisszel, de immár fityma nélkül, egy közel húszéves vágy teljesült. Kamaszkorom óta körülmetélt akartam lenni, csakhogy 35-40 éve a dolog szinte még kivitelezhetetlen volt. Nem is igazán tudtam, hogyan fogjak hozzá. 18 éves koromig a szüleim hozzájárulása kellett volna, nekik meg nem akartam szólni, utána meg nem is tudtam, kihez fordulhatnék a kérésemmel. Akkoriban nemcsak Internet nem volt, még magánrendelők sem, s persze a körülmetélés is nagyon ritka volt. Ma már sokkal egyszerűbb, van Internet, ahol névtelenül lehet kérdezősködni, meg tájékozódni, vannak urológiai magánrendelések, ahol kérésre minden akadékoskodás nélkül elvégzik a körülmetélést, s persze ma már sokkal több körülmetélt van, mint akkoriban.
Sok felnőttkorban körülmetélt férfitársunk mondja, már a gyógyulás után, hogy csak azt sajnálja, hogy nem előbb szánta el magát a műtétre. Ezzel persze én is így vagyok. Nyilván jobb lett volna, ha 15-16 évesen meg tudom szervezni a dolgot, s akkor nem 15 éve, hanem közel 40 éve lennék körülmetélt, de számomra az a lényeg, hogy megvolt. Sose késő elvégeztetni a körülmetélést, és sose túl korai. A legjobb, ha a fiúgyerek újszülöttként, pár napos korában átesik a fitymája eltávolításán, de ha valakinek 40 vagy 50 évesen van rá alkalma, ne halogassa, ha pedig 60 évesen, a cukorbetegség miatt kialakult fitymaszűkületet kell a műtéttel kezelni, akkor se késő. (Vannak 14 éves önkéntesek és olyan is volt már, hogy 78 évesen, cukorbetegség miatt volt muszáj!) A körülmetélésnek, bármilyen életkorban is történik meg, megvan a maga varázsa: az újszülötten körülmetélt férfinek ez a természetes állapot, mintha fityma nélkül született volna, a gyerekkorban elvégzett körülmetélés a nagyfiúvá váláshoz, a tizenévesen elvégzett körülmetélés pedig a férfivá éréshez kötődik, azt jelzi egy le nem törölhető jeggyel. Az aktív szexuális életet élő férfi körülmetélése pedig a metélt és a metéletlen állapot összehasonlításának utolérhetetlen élményét biztosítja. Akinek az orvos javasolja, ott nincs sok választási lehetőség, és más az érzés – nem fizikailag, hanem lelkileg –, ha valakit ősei hite miatt metélnek körül, meg akkor is, ha esetleg ő saját maga dönt a körülmetélés mellett.
Miért jó körülmetéltnek lenni? Erre a kérdésre is rengetegféle válasz adható.
A mai egészségmániás korunkban a kérdésre adott első válaszok, amelyek természetesen igazak és helyes válaszok, az egészség és a higiénia körül forognak: A körülmetélés jó, mert higiénikus: a körülmetélt pénisz mindig tisztább, s könnyebb tisztán tartani. A körülmetélés jó, mert egészséges: mert a körülmetélt pénisz kevésbé hajlamos arra, hogy fertőzést kapjon, fertőzés behatolásának kapuja legyen, s nem adja tovább a fertőzést a nőnek.
A válaszok második csoportja, amelyek úgyszintén igazak és helyes válaszok, a körülmetélt pénisz szexuális előnyeire vonatkoznak: A körülmetélt pénisz szexuálisan vonzó, mert a makk állandóan szabadon van. A körülmetélt pénisszel élvezetesebb a behatolás. A körülmetélt péniszt a nő jobban, közvetlenebbül érzi. A körülmetélt pénisszel jobb az orális szex is, mert mindig tiszta és szagtalan. A körülmetélt péniszt jobb kézzel ingerelni.
A körülmetéltségnek vannak esztétikai vonatkozásai is. A fitymátlan pénisz egyszerűen szebb, mint az, ahol a makkot a fityma eltakarja. Ahogy az emberek arca, füle vagy orra, keze formája, lábának mérete, haja és a szeme színe különbözik, ugyanúgy egyéni tulajdonság a pénisz alakja, nagysága, állása, a makk formája. Hosszú vagy rövid, egyenesen áll vagy felfelé, egyenes vagy görbe a pénisz, a körülmetélt pénisz makkja, mint korona uralkodik a látványon.
A körülmetéltségről ezek mind igazak: egészségesebb, higiénikusabb, szexuálisan élvezetesebb, látványnak meg szebb, ha nincs fityma, s a makk állandóan szabadon van.
A körülmetéltségnek van azonban egy mélyebb, spirituális a tartalma is. Igazából nagyon nehéz megfogalmazni, mert a valóban mélyértelmű dolgokra nincsenek is szavaink. Ha lehet hinni Brian Morris és Guy Cox elméletének, a körülmetéltség egyidős a Homo sapien-szel, s persze felmerül a kérdés, hogy miért és melyik ősembernek jutott eszébe először, hogy a 10-11 éves fiúnak levágja a fitymáját.
A tradicionális kulturákban, de még a nyugati civilizációban is, akár még 60-70 éve komoly jelentősége volt a fiú és a férfi közötti különbségnek. Ma a kisfiúk sok olyannal foglalkoznak, ami férfiakra tartozik, s a kortárs férfiúkorú férfi ideál inkább kisfiús, mint férfias. (Sőt ma már a férfias testszőrzet sem divat, inkább a gyerekesen szőrtelen a menő.) Az ősi népek nálunk sokkal jobban értik a felfoghatatlan dolgok misztériumát, a gyermeki létből a férfi létbe történő átlépést nem véletlenül jelölik a körülmetéléssel. Az érzéstelenítés nélkül elvégzett körülmetélés rendkívül fájdalmas, és ez a fájdalom - amelyet zokszó és pislogás nélkül kell elviselni - pecsételi meg a férfivá válást. Egy körülmetéletlen péniszről az első gondolatod az, hogy milyen gyerekes; egy körülmetélt fiúról, persze a serdülőkor kezdete után, tehát amikor már méretes, meg szőrösödik is, az az első gondolat, hogy milyen férfias!
A zsidók számára azért fontos és szent a körülmetélés, mert az Ábrahám szövetségének, a Mindenhatóval kötött szövetségnek a jele. De akár meg is fordíthatjuk a dolgot: a Mindenható azért választotta a körülmetélést az ő kiválasztott népe számára megkülönböztető jelként, mert annak van valami egészen mély, nehezen megfogható tartalma.
A bibliai történetnek, Ábrahám szövetségének megkötése, a körülmetélkedés szerzése (Teremtés, 17. fejezet) lényege a Mindenhatóval való kapcsolat. Azáltal leszel a Mindenható szövetségese, hogy áldozatot hozol neki, feláldozod a férfiasságod szimbólumának egy darabját, és azáltal leszel a Mindenhatóhoz hasonlatos, hogy körül vagy metélve. Miközben, s ugye ez is érdekes, a zsidó-keresztény Istenfelfogásban, a Mindenható egyrészt se nem férfi, se nem nő (illetve mindkettő, de nem testi lény, hanem puszta szellem, ha tetszik gondolat vagy akarat), ugyanakkor a Mindenható a teremtő erő (amely férfi-erő, ezért Atya), akinek viselkedése a szerető Atya viselkedése. A szerető Atya parancsolja a fiainak a körülmetéltséget, mint a vele való szövetség jelét. A körülmetéltség nemcsak áldozat, hanem jótétemény is, hiszen a szerető Atya másképp nem parancsolná. A körülmetélés nélkül senki nem lehet zsidó vagy muzulmán, bár a körülmetéltség természetesen nem teszi zsidóvá vagy muzulmánná, aki amúgy nem az.
Minden fontos dologgal úgy működik a világ, hogy csak akkor tudod meg, milyen, amikor már ott vagy. Ilyen voltaképpen az a kérdés is, hogy van-e a halál után élet. Csak akkor tudod meg, amikor már odaát vagy. S ilyen a körülmetéltség is. Egy körülmetéletlennek elmondhatatlan. Jó. persze, ki lehet próbálni, milyen, amikor kint van a makkod, de az nem ugyanaz, itt jelentősége van annak, hogy levágják, vérzik, seb van és meggyógyul és a gyógyulás eredményeképpen ér el valami új minőséget. (Nem véletlen, hogy a körülmetélés a férfivá avatással függ (függött) össze.)
A körülmetélés – bármilyen okból történt meg – testi és lelki megtisztulás, a körülmetéltség pedig a férfiúi létnek egy kiteljesedettebb állapota.
Az elmúlt jó tíz évben sok száz férfitársunknak segítettem a körülmetélésével kapcsolatban. Mindenféle életkorú és hátterű fiúk és férfiak jelentkeznek nálam, hogy szeretnék, de nem merik, hogy muszáj, de félnek, vagy éppen hogy már meg is történt, s mit csináljanak a gyógyulás heteiben.
A körülmetélés terjesztése számomra misszió: ha én magam ennyire meg vagyok győződve arról, hogy jó, akkor meg kell tennem minden tőlem telhetőt azért, hogy ezt a jót minél több férfitársam megtapasztalhassa.

Önkielégítés és a körülmetéltség

Ezt a cikket blogtársunk szerzője, Mikka Makka töltötte fel a saját blogjára:

Önkielégítés - a változatosság gyönyörködtet

Ebben a bejegyzésben ismét az önkielégítést szeretném elemezni - körülmetélve és “alapállapotban”. Mivel mindkét oldalt elég időm volt megtapasztalni, így remélem, hogy élményeim okulásul szolgálhatnak az ifjú, nagy kísérletező kedvű generációnak.

***
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a magyar fiatalok többsége a “hagyományos” módszerrel kezdi, azaz, a makkon a fitymát fel-le húzogatva jut először kielégüléshez. Nem volt ez másképpen esetemben sem. A barátokkal folytatott (rendkívül emelkedett hangvételű) beszélgetéseket követően kezdtem el kísérletezni, és a gyors felfutást követő intenzív orgazmus jó ideig, egészen a középiskolai évek kezdetéig minden igényemet kielégítette.

***
A középiskola elején sok csinos, vonzó lánnyal hozott össze jó sorsom. A fantáziám szárnyalt, és elég volt egyikre vagy másikra gondolnom, hogy elszabaduljanak a hormonok: sokszor pár pillanat alatt pattanásig feszült a húr. Ekkoriban kezdtem azon gondolkodni, hogy nem biztos, hogy a leggyorsabb kielégülés a legjobb. Tudatosan próbáltam tehát nyújtani az időt, amit önkielégítéssel tölthetek. A kezdeti perceket az orgazmusig sikerült negyed órára vagy akár húsz percre is feltornázni... és ameddig más és más lányra gondoltam az élvezet közben, kialakult bennem a változatosság iránti igény, amihez természetesen a technikát is finomítani, módosítani kellett. Ekkoriban az vált szokásommá, hogy a fitymát végig a makkon tartva, nagyon finom mozdulatokkal izgattam magam, pusztán az utolsó húzás volt teljes (amely során a makk teljesen fedetlenné vált), és ez volt az a mozdulat, amely végül az elélvezést elindította. Az elélvezés közben a fitymát szorosan hátrahúzva tartottam. Az élményhez hozzáadott, hogy a fityma alatt nedves makk egy csapásra teljes felületén érintkezett a hűvösebb levegővel. Ritkábban megpróbálkoztam azzal is, hogy a fitymát egyáltalán nem húztam hátra (elélvezéskor sem), de ez nem nyújtott olyan átható gyönyört, és ezért meghagytam a különleges alkalmakra. Megmaradt ugyanakkor - bár szintén csökkenő számban - repertoáromban a hagyományos húzogatós technika.

***
A középiskolai évek közepe táján akadt kezembe Alex Comfort A szex öröme című munkája. Ez adott komolyabb lökést ahhoz, hogy megpróbáljam a fitymámat állandóan hátrahúzva tartani. Bár a szerző és felesége nem titkoltan körülmetélés ellenesek voltak, de maguk is tanácsolták, hogy a makk túlzott érzékenységének enyhítésére ajánlatos a fitymát hátrahúzva tartani, és később esetleg állandósítani ezt az állapotot. Bár nem hiszem, hogy a makkom valaha is túlságosan érzékeny lett volna, mégis felkeltette az érdeklődésemet ez az olvasmány. Eloszlatta az aggályaimat a hátrahúzott fityma makk mögötti megszorulásával kapcsolatban is, rájöttem, hogy nincs relatív szűkületem, így szabadon kísérletezhetek.
Ezt úgy kezdtem, hogy önkielégítés után a fitymát nem húztam vissza a makkra, hanem úgy hagytam, ameddig magától is úgy maradt. Éjszaka többször ébredtem úgy, hogy a makkom részben vagy teljesen fedetlen, ez összefüggött a spontán éjszakai merevedésekkel is. Először furcsa, de alapvetően kellemes érzés volt, így arra ösztönzött, hogy rendszeresen próbálkozzak a dologgal. Mivel a fitymámat az önkielégítés során csak az utolsó húzás során használtam, az nem tágult ki nagyon, így a hátrahúzva tartás elég jól ment, akár órákig is úgy maradt mindenféle igazítás nélkül. A középiskola végére nagyjából a nap felében volt hátrahúzva a fitymám. Eleinte pár óra után enyhén kellemetlenné vált, de ez sosem volt olyan mértékű, hogy eltántorított volna a szándékomtól. Sőt. Érdekes módon önkielégítési szokásaim nagyjából változatlan formában maradtak meg, a legtöbb esetben a makkot befedve tartva maszturbáltam.

***
Egészen sokáig (talán addig, ameddig az Interneten nem kezdtem el utánaolvasni a dolgoknak) azt hittem, hogy a hátrahúzás egyéni és különc dolog. Nem gondoltam volna, hogy sokak próbálkoznak vele, sőt, van ahol a tradíció része. Mindenesetre én tovább csináltam, és közben változtattam is néhány dolgon. Az egyik ilyen változtatás magát a technikát érintette. A kollégiumban szinte a csapból is pornó folyt, jó részükben a színészek körül voltak metélve. Az ő technikájukat ellesve egyre gyakrabban kezdtem azzal a maszturbálást, hogy a fitymát teljesen hátrahúztam, és aztán végig úgy is hagytam. Az ingerlés így a hátrahúzott fityma belső részére, illetve a makk peremére koncentrált.
Ez a változtatás két következménnyel járt. Az egyik, hogy így már semmi sem indokolta a fityma meglétét, hiszen mind normál állapotban, mind önkielégítés közben igyekeztem a makk pereme mögött tartani. A másik, hogy maga a hátrahúzás is könnyebben ment, hiszen a fityma a hímvessző szárán volt, ami kisebb átmérőjű a makknál. Így összességében lazább állapotban volt, és szép lassan veszített az átmérőjéből.
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor öngerjesztővé vált a folyamat. További egy-két év alatt a fitymám már alapból körülbelül csak a felét fedte a makknak. Azt sosem sikerült elérnem, hogy ne maradjon elöl egyáltalán (ez egyéni alkat kérdése is). Az viszont előfordult, hogy napokig nem kellett megigazítani.

***
A körülmetélés után - bár a helyzet alapvetően új volt - sok változás mégsem történt. Magas körülmetélést kértem, tehát a belső fityma nagy része megmaradt. Így az az ingerlési módszer, amely a belső fityma felületére és a makk peremére koncentrált, továbbra is változatlanul működött, és nagyjából két évig nem is nagyon vágytam másra.

Azonban az új helyzet mégis további kísérletezésre sarkallt, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Jelenleg a következő módszereket gyakorlom:
  • A belső fityma és a makk peremének az ingerlése, nagyjából az esetek egy harmadában.
  • A makk felületének a masszírozása síkosítás nélkül, szintén nagyjából az esetek egy harmadában.
  • Önkielégítés a teljes pénisz (szár + makk) ingerlésével síkosítással, nagyjából az esetek egy negyedében.
  • A fennmaradó kevesebb, mint 10%-ban pedig a megmaradó fityma makk peremén történő fel-le húzogatása (a régi idők emlékére, csak nem nagyon feszes körülmetélés esetén kivitelezhető).

A dolog tanulsága talán annyi (amit magam sem hittem volna korábban), hogy a körülmetélés nemhogy rosszat tett volna az önkielégítési gyakorlatomnak, nemhogy szűkítette volna a lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: kreativitásra, kísérletezésre késztetett. Végső soron jobban megismerhettem a saját testemet, és sok-sok újszerű élménnyel gazdagodhattam, olyanokkal, amelyeket körülmetéletlenül talán sohasem fedeztem volna fel.